Tibolddaróc község

Adatok

Régió: Észak-Magyarország
Megye: Borsod-Abaúj-Zemplén megye
Lakosság: 1642 fő
Terület: 30.3 km²
Népsűrűség: 54,19 fő/km²
Rang: község
Körzet hívó: 49

Fekvése

A Bükki Nemzeti Park határán, a hegység déli oldalán a kácsi patak védett völgyében helyezkedik el. Szőlő és szántóföldjei, valamint erdőterületei több völgyet is magába foglalva messzebbre nyúlnak. A falucska két főutcás település szerkezettel és egy domboldalon elhelyezkedő többszintes pincefaluval rendelkezik.

Szomszéd települések

Kács, Cserépváralja, Tard, Mezőnyárád, Bükkábrány, Vatta, Sály, Latorpuszta

Eger a legrövidebb erdei úton 26 km, Miskolc pedig légvonalban 15 km távolságra van. Az M3 autópálya kb. 17 km távolságra halad a falutól délre, Mezőkeresztes alatt. A 3-as főút délről határolja kb. 6 km-re a falu határát és Bükkábrányon halad keresztül.

Éghajlata

A Bükk hegység déli oldalának közepén található község északi irányból, a hegységnek köszönhetően komoly védelmet élvez. A szélsőségesen kemény viharos jégeső és zivatar ritkán borzolja a települést és szőlőföldjeit. A kemény fagyos hajnalok sem jellemzőek. A jó levegőről közel 100 000 hektár erdő gondoskodik, jellemzően észak felől. A jellemző hőmérsékleti adatok nem szélsőségesek a magyarországi hőmérsékleti rekordokat nem itt kell keresni.

Története

Bronzkori leletek tanúsága szerint a Kácsi-patak völgye már a történelem előtti időkben is lakott hely volt. Nagyon szép lószerszámot találtak itt, kelta eredetű motívumokkal. A környéken található kaptárkövek, kelta temetkezési helyként voltak használatban, ma turisztikai látványosság.

A honfoglalást megelőzően a kabar nemzetségbeli Acsád kötött vérszerződést, fia Örsúr (Örs vezér) kapta Árpádtól a Bükkalja területét, majd leszármazottja Tibót volt a település ura. A település első irásos említése a 1332/37. pápai tizedjegyzékben található, 1340. évben kelt irásos emlékekben már a Tibold családnévvel találkozhatunk, innen származik a település nevének első tagja. A "daróc" szó jelentése, már nehezen értelmezhető:

- ómagyar nyelvben foglalkozásnév: királyi erdő és vadőr, - szláv nyelvben, dravec – solymász, aki élve ejti el a vadat, - daróc – durva gyapjúszövet préseléssel készítik, paraszti ruházat alapanyaga volt, - Attila fejedelmet koporsóba helyező Daróc sámán neve. - "Lactarius helvus" néven ismert, a daróc nevű tejelőgomba,

Örsur kabar nemzetségéhez csatlakozó, kaliz földművesek igyekeztek a vidéken szőlőtermesztéssel és borkészítéssel kihasználni a kitűnő területi adottságokat. A kalizok a kazár birodalom felbomlásakor csatlakoztak a kabarokhoz. A kaliz népről azt lehet tudni, hogy háboruban jó katonák, békeidőben jó szőllőművelők voltak, hitük szerint a zsidó vallást gyakorolták. Az Árpádházi királyok uralkodása alatti időszakban három falu is volt a völgyben. A mai Tibolddaróctól délre a Lados malomnál volt Alkács. A kácsi Várhegy térségében volt Középkács (Mészalja) és még közelebb a bükkhöz helyezkedett el Felkács. Tibold vára, az ásatások szerint, a X-XIII. szd-ban használatban volt a lakótorony, a Kácsi várhegyen. Parádi Nándor által vezetett ásatás a várat feltárta. A várhegy déli lankáin sánccal védett terület is felismerhető. Az 1331-1335 között lebonyolitott határjárás lajtsrom szerint Darócnak katólikus temploma és plébániája volt. A daróci Tibótok a XIV. század derekán névváltozáson mentek át vagy elszegényedésüket követően, egy másik család jelent meg színen és Tibold néven lettek a környék urai. A névváltozás lehetett a kor divatja, vagy a eredetileg germán Tiboldok kaphattak birtokot. A Tiboldok a törökdúlást megelőzően a protestáns hitre tértek, ennek köszönhetően sok minden megváltozott a Kácsi patak völgyében. Darócnak 1583-ban már önálló református egyháza volt. Az 1596 október 26.-i mezőkeresztesi csatavesztést követő időszakban a környező falvak teljesen elpusztultak, lakói a bükk remgetegébe menekültek, vagy rabszijra fűzve elhurcolták őket. A török rablásoknak is köszönhetően a községről keveset tudunk, létezése is kérdéses. Az 1709-s egri pestisjárványtól menekülve székely telepesek érkeztek a faluba. A betelepülő székely családok – népesítették be ujra a völgyet. A XVIII.szd ban főleg református családokat telepítettek stájerországból – persze nem önként és dalolva, császári parancsra jöttek, olyan igyekezettel, hogy még a népviseletüket is elhagyták útközben. Tibolddaróc a jelenlegi formájában a betelepitést követően alakult ki. A daróci Tibold család fiúágon a 17. században kihalt, Tibold Zsigmond Miskolcon az avasi református temetőben van eltemetve, így birtokaikat az Almássy és a Fáy családok örökölték leányágon. 1816-1826.-ig Zwenger József egri kőműves építi fel a ma álló templomot, a templom eredetileg református célokra épült, amit 1831-ben szentelnek fel katolikus templomnak. (Műemlék) 1853-ban Bartakovics Béla egri érsek megrendelésére Jakobey Károly festi meg a templom Szent Erzsébet főoltárképét. A rekatolizáció kőkemény folyamatainak köszönhetően, sok család tér vissza a katolikus hitre, igy már a 19. században katolikus és református iskolával, valamint egy magániskolával rendelkezett. A református felekezet a Tibold Zsigmond halálát követően, háttérbe szorult, még ma is a község Sály leányegyháza.

A falu életét meghatározó zsidó közösség, szinte teljes egészében a munkatáborok áldozatául esett, emléküket csupán az elhanyagolt temető és jól megépített épületek őrzik.

A 18-19. századi leírások kiemelik, a falu jó szőlőtermő vidéken fekszik. Két pálinkafőző is működik a faluban, valamint a Kácsi-patakon 11 vízimalom is létezett. Ezekben nemcsak gabonát őröltek, de kendertörésre és fafűrészelésre hasznosították. A XX. század elején a járásban elsőként 110 voltos elektromos energiát állítottak elő viziturbina segitségével. Az energiát a település kastélyaiban és ipari létesítményeiben hasznosították, a turbinát 1945 februárjában az oroszok leszerelték és elszállították.

A falu védett műemléke a Fáy család által a 18. század végén állíttatott Nepomuki Szent János-szobor. Műemlék védelmet kapott a Gencsy- és Majtényi-kúria. Különleges építészeti értéket képvisel az 1930-as években épült Bottlik-mauzóleum is. A számos műemlék, valamint a szépen gondozott helytörténeti gyűjtemény jelzi, hogy vannak tradíciók. A nyugalom és a madárdalos csend, valamint a Bükk hegységből folyamatosan érkező csodálatos jó levegő ad ma már igazán értéket a településnek. A falu déli mezsgyéjén, patakparton melegvízforrás van lefojtva. A 1960-as évek elején kőolajat kerestek és 73 °C-os melegvizet találtak, ami olyan erővel tört fel, hogy két teherautó betonnal tudták lefojtani. Kis falunk megüresedő házait, jellemzően Debreceni és más nagyvárosokból érkező emberek vásárolják meg nyaralónak. A telepűlés üdülőfalu jellege kezd kialakulni. Vendégeink által irt visszajelzések biztatóak.

Építészeti és kulturális értékeink

A panorámás pincerendszer

A világon a második legnagyobb területű összefüggő pincerendszer, ami a múlt században még barlanglakás-kolóniaként működött. A barlanglakás egy természetbe simuló építészeti megoldás, amely a biztonságot és meglepően kellemes lakáskörülményeket biztosított létrehozóinak.

A pincerendszer kialakulása nyilvánvalóan a borkészítéssel azonos időszakban jött létre. Pontos adatok nem állnak rendelkezésre. Csak feltételezhető, hogy a Hun birodalom időszakában már lehetett ezen a vidéken borászati kultura. A pincerendszer látható mérete jelentős alapterületű, belső szerkezete elképzelhetetlenül nagy. A több millió köbméternyi kifaragott pincét, mivel azok a föld alatt vannak, így a valós mérete nem érzékelhető. Közel egy kilométer szélességben, három – hét szint magasságban vannak a pincerendszer utcái. Az utcákról nyíló, tufába faragott pincék (barlanglakások) térfogata meg sem becsülhető pontosan a változatos és felmérhetetlen méretek miatt. A pincerendszer keletkezése rendkívül sajátos, nyilvánvalóan a borászati kulturával kapcsolatoban kezdődött. A barlanlakások keletkezése sokkal érdekesebb történet, ezek a pincék még a múlt század közepén is többségében barlanglakások voltak. Mi késztette őseinket a barlangházak létesítésére és használatára? A válasz rendkívűl egyszerú, hiszen a kökemény középkorban hadisarcot és adót szedő tatár, török és beazonosíthatalan portyázó zsákmányoló rablócsapatok, rendre felégették a természetes anyagokból készült házakat és építményeket. Ilyenkor a lakosság (nők és gyerekek) a pincékbe menekültek. A török hódoltság idején és a mezőkeresztesi csata után irgalmatlan pusztítást végző török csapatok kényszerítették ki a barlangházak kialakulását. A pincéket nem lehetett felégetni, ezért szinte teljesen normális megoldás volt, a bor és élelmiszer tároló pincék lakássá történő fejlesztése. A viszonylag könnyen faragható vulkáni tufa lehetővé tette egy felgyujthatalan és összedűthetetlen biztonságot adó lakás kialakítását. Szép lassan az évszázadok folyamán kialakult egy sajátos barlanglakás és pincerendszer kolónia. Ezek a barlanglakások száraz hegyoldalban lettek kilalakítva, ablakokkal ajtókkal pincével és mellékhelységekkel, ólakkal a kornak és az egyéni igényeknek megfelelően. A barlanlakások létrehozói szoros közösségben éltek, a lakások faragásakor egymásnak segítve, átadva a bevált tapasztalatokat, jó eredményeket értek el. Az egy-két szobás, konyhás alápincézett, igényesen kifaragott barlanglakásokban hajópadlós és mázolt padlóburkolatok, rendezett a kornak megfelelő igényességgel kialakitott életkörülményeket teremtettek. A megmaradt lakásokat szép lassan elpusztítja az erózió vagy ismét átalakulnak borospincének. A múlt század közepén kivűl-belül, évente kétszer is fehérre meszelt, padlós bútorozott barlanglakások – a mai panelházakra emlékeztető formában – léteztek és adtak otthont több ezer embernek. A politika saját szégyenfoltjaként kezelte ezeket az egyébként száraz, nyáron hűvös, télen jól füthető barlanglakásokat. A XX. század második felében, több alkalommal is lakótelepeket épittettek a faluban, igy elősegítve a tömeges áttelepítést a korszerű kőházakba. Ma a világörökség része lehetne, ez a sajátos építészeti kultura. Még van lehetősége annak, hogy egy barlanglakás skanzen megmentse az utókornak, ezt a környezetbarát építészeti értéket. A mai korszerű borospincék hatalmas belméretekkel, csodálatos acéltartályokkal rendelkeznek. A profi borászaink lépést tartanak a többi borvidékkel. Természetesen a kisebb borospincékben a hagyományos fahordók és a klasszikus borászati eszközök is jelen vannak. Sajnálatos, hogy az évezredes borászati hagyományok és a jelentős fejlődés ellenére – a Bükkaljai borvidék – mint önálló borászati terület, Bükki borvidék néven és miskolci központtal tevékenykedik pár éve. Szerencsére a jó természeti adottságainkat elvenni nem lehet. Jellegzetessége a pincerendszernek, hogy a szépen faragható tufakőben kifinomult formákat, íveket lehet készíteni. Az ügyesen faragott pincékben a klasszikus boroshordók és hatalmas tartályok mellett még ma is megtalálható pince oldalfalaiban faragott és fúrt nyílások. Ezekben a polcszerű bemélyedésekben a vendéglátó házigazdák évtizedek óta halmozódó italkészlete megtalálható. Különösen gazdag a Szucsko-pince, ahol több ezer üveg, olykor 15 – 20 éves pálinkát vagy bort és pezsgőt rejtenek a furatok és boltozatos faragások. A pincerendszerben lévő pincék általános méretei jellemzően gyalogos forgalomra vannak tervezve, de akad jó néhány olyan is, amiben teherautóval is lehet közlekedni. Borászati szempontból ezek a pincék kifogástalan értékekkel rendelkeznek. Hőmérsékletük évszaktól és fekvéstől függően 8 – 12 celsius fok között változik. A pincék megfelelően szárazak és helyi szokásoknak megfelelő módon „léleklyukkal” folyamatosan szellőztetve vannak. A pincerendszer főutcája minden évben otthont ad a szabadtéri főzés-sütés szerelmeseinek. A bográcsos és egyéb „füstös” ételek illatával telítődött panorámás pincefalu vendégei évente egyszer nyár elején a modern konyhából kitagadott középkori módszerekkel sütnek és főznek, a Vig daróci Pincék Főzőfesztiválja néven. Az évente megrendezett szabadtéri konyha- és borfesztivál egyre népszerűbb rendezvény, sajtókampány nélkül több ezer vendéget fogad minden évben. Fiatalok Napja néven pedig motoros összejövetelt rendez az önkormányzat, a Gál borozó és a Tibold Darócai Motoros Baráti Kör.(TMBK) Helyszín az Pinceváros fő utcája. Ez a motorostalálkozó is egyre népszerűbb rendezvénye a kis falunak.

Pesti Patikus Pince

A pincefalu szívében, csúcsíves ablakokkal és ajtókkal épített vár és borospince. Látványos bástyákkal, vízköpőkkel, "lóhíves"-el középkori hangulatot sejtet. A váracska földalatti része egy tufába – faragott valamikor a Halassy birtokot kiszolgáló – tekintélyes méretű pincerendszer. Legérdekesebb része a "hombár" ami jól bemutatott helyi építészeti ritkaság. A hombár egy szemestermény (búza-, kukorica-...) tároló, ami viharos időkben élelmiszer rejtekhelyként is szolgálta birtokosait. A vár tetőteraszáról nagyon szép a kilátás kis falunkra. A létesitmény kis konferenciák és baráti találkozók lebonyolítására alkalmas szállás és szórakozási lehetőségekkel rendelkezik.

Mezei Pincészet

Tibolddaróc és a Bükkaljai borvidék szinvonalának meghatározó pincészete. Közel 10000 hektoliter kapacitású jellemzően a legkorszerűbb saválló tartályos tároló és érlelőtérrel rendelkezik. Az erjesztő rendszere szabályozott hőmérsékletű. A feldolgozó rendszere CE szabványos. Saját palackozóval rendelkezik. Korszerű fajták telepitésével (gépi szüretelésre) fejleszti a Bükkalja borvidék kialakult izlésvilágát. Borászati, marketing és értékesítési rendszere kidolgozott. A pincészet, "bor – bemutató" termében megtekinthető Tibolddarócról készült fotókiállítás (Szabó János fotói) .

Szabor-ház

Magánkézben lévő helytörténeti kiállítás. Számtalan régi érdekesség egy szépen gondozott és rendezett gyűjtemény a pincefalu legszélső parasztházában, annak udvarán és épületeiben. A gyűjtemény lakásfelszerelési eszközöket, szerszámokat, borászati eszközöket mutat be, a tibolddaróci emberek múltszázadi ismereteit és életét megidézve. A szabadtéri sütés-főzés összes ismert eszközeivel is találkozhatunk a gyűjtemény udvarán kialakított nyári konyhában. A Szabor – ház finom borokkal és hangulatos környzettel, felejthetetlen szórakozóhelye kis falunknak. A pincerendszer Nyugati szélén helyezkedik el.

Gál Vendéglő Borozó

A Vígh útca (- a pincerendszer főutcája) bevezető részén van egy jó kisvendéglő, borozó. Akik nem rendelkeznek Daróci kapcsolatokkal itt megkóstolhatják a jó daróci borokat és kedvükre választhatnak hozzá illő ételeket. A vendéglő szolgálja a pincerendszerhez érkező vendégek fogadását, akkor is ha éppen nincs rendezvény.

Halassy-kúria

Igazi klasszicista épület. Névadója és építtetője egy XX. század első felében élt, nyugalmazott pénzügyminiszter (királyi kamarás) felismerte a telepűlés értékeit, itt megszerzett birtokaival sokat fejlesztett a kis falunkon, jó területeken telepített szőllőt, és jó irányban vezette a falut. Tibolddarócon van eltemetve.

Majtényi-kúria

A falu ősi birtokosainak leányági örökösei által építetett, késő barokk "gyöngyszemet" most (2007) újította fel egy helyi vállalkozó. A tetőtér-beépítés idegenforgalmi vállalkozást sejtet.

Lónyai-ház

Névadója a falu kovácsmestere és lakatosa volt. Az udvarház épülete és melléképülete a közismerten precíz névadójának és jelenlegi, amerikai tulajdonosának köszönhetően, jó állapotban van. A kovácsműhely minden régi felszerelésével, egy letűnt korszak, szakmai és építészeti mementója. A lakóház, a kovácsműhely és a melléképületek jól szemléltetik a múlt században élt emberek hétköznapjait. A szépen rendben tartott épület "Schwarz familia – emlékház" funkcióként szolgálja kis falunkat. Kiállítások, rendezvények céljaira hasznosítják.

Községháza

A hatalmas hársfák árnyékában lévő önkormányzati székhely egy klasszicista épületben működik. A közelmúltban elvégzett felújítás csak a belső elrendezést változtatta meg, így a külső homlokzatok a klasszicizmus egyszerűségét és célszerűségét jól megőrizték.

Bottlik-kastély

1830-ban, klasszicista stílusban épített kb. 600 nm alapterületű kastély. Névadója báró Bottlik József, a megye vezető politikusa volt – fénykorában. A főépület boltozatos. A nyugati irányban épült boronafödémes lakószárnyakat átalakították szálloda jellegű lakószobáknak. A körülötte lévő park kb. 5-6 hektáros. Szélhámosoknak is köszönhetően reménytelen a kastély jövője, szerencsére jó tető van rajta, így remélhetőleg lassan fog tönkremenni.

Bottlik-mauzóleum

A Bottlik család sírhelye önkormányzati gondozásban van. Fehér mészkőből és márványból épített, mór stílusú mauzóleum. A belső térben egy fehér márványból készített angyal és egy kiságy szoborkompozíció – megragadóan csodálatos művészeti alkotás – a kisgyerekként meghalt Bottlik gyermek emlékére.

Gencsy (Reissmann)-kúria

1800-as évek elején épített, barokk – klasszicista stílusú, kb. 300 nm alapterületű kuria. Kőből megépített boltíves födémszerkezete jól bírja az évszázadokat. Borászati tevékenység központja volt a Törley pezsgő alapborát készítették itt. A háború után – még a '70-es években is – csináltak itt pezsgőalapnak alkalmas szárazbort, akkor a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság birtokolta. Sajnos a melléképületeket szinte teljes egészében lebontották vagy funkciójuk megváltozott. A főépület és a cefréző medence még tartja magát. A mai kocsma épülete – valamikor erőműként szolgálta a létesítményt és a falut. A komplex egész úgymond "Gencsy-kert" 4-5 hektáron elterült teniszpályás, kertészetes, lepárló üzemes, borászatos múltjával és építményeivel nagyon szép lehetett fénykorában.

Nepomuki Szent János-szobor

A Gencsi (vagy Reissmann)-kert dél-nyugati sarkában, a Fáy család által finanszírozott barokk filagóriával fedett szobor. Az "úton és vízen járók" védőszentje emlékeztet arra, hogy a Daróciaknak sokat kellett utazni a bor értékesítése és szállítása érdekében. Jelenleg (2007)restaurálás alatt áll.

Katolikus templom Árpád-házi Szent Erzsébet tiszteletére

1826-ban épült a főhajó a kor sajátos barokk-klasszicista stílusában. Eredetileg protestáns célokra épült de a finanszírozási gondok miatt nagyon hosszú huzakodás után lett katolikus templom belőle. A torony az 1900-as évek elején épült, a főhajó stílusában. A templom orgonája, a kor színvonalának értékes műszaki alkotása.

Katolikus parókia (késő barokk)

A templomépítés után készített épületben nagyon szép kolostorboltozatos födémszerkezet van. A jelentéktelennek tűnő és a templom árnyékában szerényen meghúzódó épület még nem volt felújítva, kitűnő műszaki állapotban van. Sajnos a '70-es években, színes drótüvegből és acélszelvényekből készült folyosókorlát a keleti homlokzat látványát elcsúfítja. Nem szerencsés az udvar parkosítása sem.

Református templom

Szerény méretekkel, de célszerűen szolgálja küldetését.

Református parókia

Igazi tornácos udvarház, klasszicista jelleggel épült paplak. A falu főutcáján szerényen és omladozva várja, hogy történjen valami.

Pandula-kúria

Szerény méretekkel rendelkező klasszicista ékszer. Névadója a falu postamestere volt. Boltozatos nappalival, északra néző "holdvilág-mentes" és csendes lakószobáival, célszerűen elrendezett kiszolgáló helységekkel és kőoszlopos – tornácos hátsó bejárattal felhívja a figyelmet őseink tiszteletre méltóan ízléses és racionális építkezésére.

Kőhodály

A riolit tufába faragott juhhodály, hatalmas méreteivel és robosztus stílusával elgondolkodtató jelenség az erdő közepén. Egy komplex mezőgazdasági épület a multból, amiben felismerhetők juhászati tevékenység kifinomult részletei. Pontos adatok keletkezéséről nem találhatók, csak feltételezni lehet, hogy készítői nem találkoztak a ma itt élő emberek őseivel.

Szent Donát szobor

A több száz éves elődje nem bírta talpon a kommunista morált és ledőlt. Az eredeti talapzat helyén, felavatott szobor (2005.) ismét védelmezi a daróci szőllőket.

Kossuth-szobor

A katolikus templom mellett lévő parkban egy bronz mellszobor, a szabadságharc vezérének emlékére. Rendkívül érdekes, hogy Tibolddaróc nem adott Kossuthnak katonát, lehetséges, hogy az utódok a mellszobor létesítésével próbálták őseik tévedését jóvátenni.

Világháborús emlékmű

Eredeti formájában – vörös csillaggal a tetején a "felszabadító szovjet katonákat" méltatta. A rendszerváltást követően került a helyére és a múlt századi világháborús halottaink névsora olvasható az emlékmű márványlapjain.

Kőfejtők Emlékműve

2007. Június 8-án felavatott emlékmű, egy kőrózsa. Szépen elhelyezett kövekkel a virágzó rózsát szimbolizálták és kőfejtő szerszámokat és emléktáblát helyeztek el a kompozicióban. Az emlékmű elsősorban a kőbányász (és szénbányász) őseinkre emlékeztet. A község határában három használaton kívüli és egy üzemelő kőbánya található.

Kőfeldolgozó

A falu déli bejáratánál épült, korszerű fűrészüzemben élénk szinezetű kőtömböket fűrészelnek vékony szeletekre. Fejlődő vállalkozás, korszerű berendezéssel dolgozik.

Következő községek

További községek